Az önismeret nem luxus. Hanem az a tükör, amibe az anyák többsége fél belenézni.
És pontosan ezért van rá a legnagyobb szükség.
Édesanyaként könnyű azt mondani:
- „Majd magammal később foglalkozom.”
- „Nem én vagyok a fontos.”
- „Most nincs időm önismeretre, majd ha nagyobbak a gyerekek.”
Ismerős?
A gond csak az, hogy ez közben nem más, mint önfeladás, kifogás és felelősséghárítás!
A legtöbb anya nem azért nem ismeri önmagát, mert ne lenne rá szüksége.
Hanem azért, mert fáj meglátni, hogy mennyire eltávolodott attól a nőtől, aki valaha volt. Ebben a mocsárban járkáltam én is sokáig. Hányszor sértődtem meg, amikor ilyen-olyan formában szembejött Velem, hogy bizony ezt lehet mésképp is csinálni….
És itt jön a képbe egy coach
— nem az, aki megsimogat, bólogat és csillámporral hinti be a „majd jobb lesz” ígéretét.
Hanem az, aki belenyúl a mélyébe, rákérdez arra, amit Te évek óta kerülgetsz, és addig tartja a tükröt, amíg valóban belenézel.
Mert az anyaság nem csak szeretet és meghittség.
Hanem identitásvesztés, érzelmi túlterheltség, határnélküliség, szerephalmozódás és rengeteg elfojtott düh.
És ha nem ismered jól Önmagad, akkor ez az egész felőrli az idegrendszered, beleragadsz a mocsárba és nem érted, hogy miért olyan büdös körülötted minden.
Íme tehát 5 mélyen őszinte ok, miért életbevágó az önismeret édesanyaként
1. Mert ha te nem ismered a határaidat, mások fogják meghúzni helyetted
És spoiler:
másokat nem igazán érdekel, ha túl sokat vállalsz.
Ha nem tudod megmondani hol a „nem bírom tovább” pont, akkor túlműködsz, túlhúzod Magad.Végül csodálkozol, hogy érzelmileg ki vagy égve.
Az önismeret az a pont, ahol rájössz:
– igenis szabad nemet mondani,
– nem kell 0-24-ben ki- és felszolgálni,
– és attól még jó anya vagy, ha időnként kicsekkolsz.
Én, mint coach pedig addig kérdezek, kutatok, amíg kimondod azt, amitől félsz!
2. Mert a gyerekeid nem azt viszik tovább, amit mondasz – hanem azt, ahogyan elárulod magad
Kemény, de igaz:
A gyereked azt tanulja meg, hogy
– anya fáradt, úgyhogy megint kiabál…
– anya lemondott az álmairól, mert „most nem ő számít”…
Ha nem ismered a saját igényeidet, értékeidet, vágyaidat, szükségleteidet, akkor azt tanítod, hogy a a nő dolga feladni Önmagát.
És ezzel nem csak magadat árulod el.
Hanem egy mintát építesz a gyereked jövőjébe!
3. Mert ha nem érted a saját érzelmeidet, akkor a gyerekeid viselik őket
Düh, frusztráció, bűntudat, feszültség.
Minden olyan érzés, amit magadban elfojtasz, valaki máson fog lecsapódni.
Általában pont azon, akit a legjobban szeretsz.
Az Önismeret nem más, mint felvállalni a saját működésedet:
– Miért triggerel ennyire a rendetlenség?
– Miért esel szét, ha sír a gyerek?
– Miért robbansz fel sokszor a semmin?
És én, mint coach ilyenkor nem simogatlak, hogy “csak kialvatlan vagy”, “nagy rajtad a nyomás”, “idővel elmúlik” (persze ez mind igaz)!
Hanem odateszem a tükröt: „Ez a te mintád. Innen indulunk.”
4. Mert a „jó anya” szerepe mögött gyakran egy kiégett nő áll
A társadalom idealizálja az anyát: legyen erős, türelmes, jelenlévő, szeretetteljes, válaszkész… Úgy dobálja a társadalom ezeket a szavakat, mintha velünk született tehetségről beszélnénk.
De arról senki nem beszél, hogy egyrészt nem robot vagy, másrészt, hogyha nem ismered Önmagad, akkor szép lassan elveszíted azt, aki valójában vagy.
És aki elveszíti magát, az:
– nehezebben kapcsolódik,
– hamarabb szorong,
– nem tud pihenni,
– és nem tud Önmagából töltekezni.
Az önismeret itt a visszaút.
És ezen az úton én, mint coach olyan kérdéseket teszek fel, hogy pontosan tudd, melyik ponton akadtál el.
5. Mert a családod nem akkor lesz jól, ha minden erőddel őket szolgálod…
…hanem akkor, ha te rendben vagy!
Ez a legnagyobb önámítás:
„A családom az első.”
Nem!
Te a forrás vagy.
Ha te kiapadsz, mindenki más is szomjazik.
Ha te rendben vagy, mindenki rendben van körülötted.
Ezt az Önismeret teszi lehetővé.
És én, mint coach segítek következetesen fenntartani – nem engedem, hogy visszacsússz az Önfeladásba, mindaddig, amíg Te egyedül is képes leszel HARMÓNIÁban élni!
Egy coach, aki „bele mer nyúlni” – ezt nyújtom Számodra
- Nem biztatást.
- Nem bólogatást.
- Nem gyengéd vállveregetést.
Hanem:
-
Konfrontációt, amikor kell,
-
Tükröt, amikor vakfoltod van,
-
Kérdéseket, amelyek alól nem tudsz kibújni,
-
Olyan teret, ahol végre nem az anya szerep, hanemTe, a valódi, élő nő vagy fókuszban.
A cél nem az, hogy jobban tűrd a terhelést.
Hanem hogy visszavedd a saját életedet!
Szeretettel ölellek,
Zsófi
